Késmárki László legújabb könyve igazi kuriózum. Az olvasó bejárhatja általa a megvilágosodáshoz, a növekvő lélektudatossághoz vezető spirituális utat, miközben megismerkedhet a szerző eddig semmilyen formában nem publikált írásaival, esszéivel, tanulmányaival, gondolataival, 30 évnyi írói munkásságának szellemi keresztmetszetével.
A szerző vallja: „Az igazi bölcsek, a legnagyobb mesterek nem cselekedve cselekszenek, rejtőzködve – a kor társadalmi normáihoz, szokásrendszeréhez alkalmazkodva – élnek, és csak egy tanítványnak adják át az igazi tudást. Gyógyító, szent, tanító, bölcs lehet bármely spiritualitás iránti vággyal bíró lény, aki mély alázattal az Isteni Gondviselés szolgálatának kívánja szentelni elkövetkező életét. A minőségi szolgálat hozadéka a szentség, az egység megtapasztalása, az élet azonosságának megtapasztalása, a teljesség, a szentség átélt tapasztalatával való megújuló kapcsolat átélése, a tisztelet, a harmónia, az egyén és a kollektíva boldogsága, valamint a lét teljes megélésének érzése. Bárki megtapasztalhatja az egység testet, lelket, szellemet gyógyító-felemelő erejét, és átélheti az Istennel való egység le nem írható érzését, aki mindig csak ad a környezetében élőknek.
Aki ad, annak még több adatik. Az az elv, amely szerint az ember megkapja, amit megérdemel, nem más, mint a kegyelem leáradása a 4 világba. Ez a törvény egyetemes, és nem függ a személyes igényektől vagy vágyaktól. Közvetlenül kapcsolódik az okok és következmények törvényéhez és a manifesztáció törvényéhez. A kegyelem leáradásának mértéke arányos az ember cselekvési módjával, és azzal, hogy teremtő akaratával –a 4 világban–manifesztált valóságai (teremtettjei) mennyire vannak összhangban az univerzum törvényeivel.
A pozitív hozzáállás nagy mozgásteret ad a léleknek. Csak a lélekkel együtt tudjuk megélni a boldogságot és önmagunk igaz szeretetét. A szeretet a lélek cselekedete, a legnagyobb megnyilvánulása, kinyilatkoztatása annak, hogy követjük –lelkünkkel tökéletesen összhangban – az Univerzum szándékait vágyainkat megvalósító tetteinkkel. Az önszeretet az bizalom –a bennünk élő isteni–lelkünk iránt.”